10 Fejezet. (Vége?)

*A tegnapi nap...Minden volt csak nem jó vagy kellemes...borzalmas...Lana végképp összeroppant...Azon töprengett,hogy igaza volt, és tényleg elvesztette azt,akit nem akart...A kudarc világossá vállt a számára...

Nem tehetett mást,mint hogy véget vessen a nyomorúságos életének...*

 *Castiel a legjobbkor érkezett... Lana másodszor is neki köszönheti az életét, de nem akar élni...És most ebben megakadályozza az,aki élete legszebb estéjét is tette tönkre...*

Lana!Meg vagy veszve?!-Castiel

Hagyj engem békén...-Lana

Idegbajos vagy?!-Castiel

Igen!Ezt te is jól tudod!Tudod min mentem keresztül,de te mégis...-Lana

Mégis mit?!-Cast

Mégis tönkretettél! Tönkretetted a bálomat,ezzel az esélyemet,hogy végre normális emberként tekintsenek rám!Az életem oda van!-Lana

Nincs oda!-Castiel

Értsd meg! Oda veszett mindenem!Ha nem hagyod hogy éljek,legalább hagyj meghalni!-Lana

Nem hagylak!-Cast

De miért?Miért?!-Lana

Mert szeretlek te idióta!-Castiel.

Én is téged!De nem akarlak!-Lana

Mi?Te szeretsz engem?-Cast

Nagyon...csak...te úgy kezelsz,mintha csak a tied lennék...gorombán elutasítottál,aztán amikor valaki felajánlotta,hogy helyettesít,rátámadtál... -Lana

És Armin?-Castiel

Kedves, vicces, és törődik velem!Ő beszélni szeretett volna veled,mire meg akartad ütni...Ez nem normális dolog...-Lana

Ne haragudj...teljesen igazad van...csak...-Castiel

Csak mi Castiel?-Lana

Nem akarom,hogy bárki is elvegyen tőlem...-Castiel odahajolt,és megcsókolta Lanát...

Szeretlek...Nem érdekel, hogy Armin milyen kedves,aranyos srác, meg Nataniel a mintafiú sem izgat...Csak szeretném,ha néha...csak néha...olyan lennél mint ők...-Lana

Minek?-Castiel

Megint kezded...-Lana

Ne akarj megváltoztatni...-Castiel

Akkor te pedig ne akarj kisajátítani...szeretnék néha sétálgatni Arminnal, vásárolni Alexyvel, Lysanderrel beszélgetni, Nataniel meg segít ha nem értek valamit...-Lana 

Akkor nem szereted Armint?Sem Natanielt?-Castiel

Nataniel rendes,de nem az én esetem...Armin már más...olyan figyelmes...csak nem ismerem eléggé...-Lana

Szóval nem tetszem neked?-Armin belépett a szobába.

Nem ezt mondtam!-Lana

De ezt akartad...Sajnálom Lana,de Castielnek igaza van...ő volt ott hamarabb,amikor szükséged volt valakire... De ne aggódj, én mint barát mindig itt leszek neked...Armin bácsi, aki kedves, aranyos, és imád videojátékozni...-Armin mosolyogva.

Komolyan?-Lana 

Komolyan...-amint kimondta, Lana a nyakába ugrott,zokogva...

Nyugi Lana!-nevetett Armin

Bocsánat...csak...fogalmas sem volt róla,hogy ebből jól is kijöhetek...-Lana

Akkor van értelme az öngyilkosságnak?  -Castiel

Nem tudom...egyenlőre nem...illetve,fogalmam sincs...-Lana

Akkor legyen...-Castiel

De...-Lana

Semmi de!Nem hagyjuk hogy bajod essen!-Armin mosolyogva

Többes számban?Együtt?-Lana

 *Castiel és Armin egymásra néztek,majd Castiel bólintott...*

Együtt...-Cast.

*Akkor most mi is van?Ki az akit szeretek,és ki az akibe szerelmes vagyok?-Ezen gondolkodott egész este,de valamiért,bármennyire is egyértelmű volt,nem tudott választ kapni, a feltett kérdések sokaságára...*